Viták a néma sikolyról

A kormánypárton belül vita alakult ki az új alkotmány magzati életet védelmező leendő passzusával kapcsolatban. Tiltsuk-e meg teljesen az abortuszt, vagy maradjon a régi, 1992-es törvényi szabályozás?

A téma kényes, mivel arról sincs egységes vélemény, hogy honnan is kezdődik az emberi élet? A fogantatástól vagy csak az élve születéstől illessék-e meg az "embert" bizonyos alapjogok?

Az abortusz tekintetében két tábor két nézete ütközik egymással. A pro life irányvonal, már a fogantatástól jogokkal ruházná fel a zigótát, míg a pro choice az állapotos nő önrendelkezési jogát helyezi előtérbe, olyan elven, hogy az esetleges utód vállalását a teljesen a nő szabad döntésére bízza, bízná. Nehéz az álszentség látszata nélkül véleményt mondani és teljesen csak az egyik vagy másik oldal pártjára állni. A magzatelhajtás ugyanis nem tiltható meg teljesen, mert a nem kívánt gyermekek akkor sem fognak megszületni, ha kivesszük az anya kezéből a döntés jogát: az emberi találékonyság határtalan, az emberiség történetében mindig megoldották az ilyen jellegű "problémákat" és ez már túlmutat a cél szentesíti az eszközt kategórián. A korlátok nélküliség, a teljes döntési szabadság emberi mivoltunkból adódóan szintén nagyon sok veszélyt rejt magában. A világ minden táján szabályozzák valamilyen módon e kérdést: azokban az országokban, ahol nem teljesen tiltott a művi magzatelhajtás, a törvény vagy az indikációs korlátozások módszerét alkalmazza, vagy az időkorlátos elv van jogszabályi keretbe foglalva.

Már az Kr.e. 460-ban született görög orvosról, Hippokratészről elnevezett orvosi eskü szövege is pontosan kimondja: "nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához", de az ókori filozófusok között voltak olyanok - Platón és Arisztotelész -, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is. Arisztotelész a magzatot nem tartotta önálló személynek, amíg az az anya méhében fejlődött. A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr.e. 450 körül) megengedte az apának a nem kívánt leánygyermek, vagy a bármilyen nemű fogyatékosan született gyermek megölését. És a téma azóta is borzolja a kedélyeket. Csupán jelzésként: megdöbbentő statisztikai mutatója van Magyarországon az abortusznak. Az '50-es évektől kezdve napjainkig mintegy 6 millió művi magzatelhajtást végeztek itthon - és ez csak a legális abortuszra vonatkozó adat... Hányan lehetnek még azok, akik más eljárások miatt nem születhettek meg?!

Az emberi jogokat érintő kérdések rendre csak megosztottságot eredményeznek a társadalom egyedei között. Az élethez való jog, mint alapjog, az adott egyén életének védelmére szolgál, az ölést tilalmazza, érthetjük ez alatt már az embrionális életvédelmet is, a megszületéshez való jogot, mely a diszkrimináció tilalmának fényében értendő lehet ez egyaránt minden emberi testen belül és kívül megfogant embrióra. Az önkényesség tilalma alapján sem lehet senkit ettől a jogától megfosztani.

Az élethez való jog szülte viták ugyanúgy, mint a legtöbb alapjog kapcsán képviselt nézet ellentéteket eredményez, főleg, ha egy magzat jogalanyiságát kell vizsgálni. Éppen e nézetkülönbségek miatt a legnagyobb nemzetközi egyezmények óvatosan érintik, és járják körül a témát. Konkrétan csak az Emberi Jogok Amerikai Egyezménye - mely egyezménynek az Egyesült Államok nem tagja - mondja ki a 4. cikkelyében, hogy "az élethez való jogot törvény védi, általában a fogantatás pillanatától kezdve"

Akárhogy is, az abortusz egy emberi élet kioltását jelenti, mert a zigóta/embrió/magzat él! Dobog a szíve, fejlődik, nő, táplálkozik és ÉREZ! És mielőtt bárki erre az eljárásra adja a fejét - ha már olyan felelőtlen volt, hogy nem tudta elkerülni a nem kívánt terhességet vagy baleset folytán megfogant a magzat - tudnia kell, min megy keresztül a nevezett beavatkozással. Ha csak elolvassa valaki a műtét menetét, már az hátborzongató - átélni, saját bőrünkön tapasztalni pedig cseppet se kellemes: sem lelki-, sem testi oldalról. De nem tiltás kell, hanem prevenció. A tudatos megelőzés a legfontosabb. Tabukat kell döntögetni, akár már gyermekkorban, fiatalkorban, hogy elkerüljük a későbbi traumát és az esetleges maradandó károsodást. Szívbemarkolóak a képek: ha az ember kíváncsi az abortusz "produktumára" és kétségei vannak, érdemes valamely internetes kereső eredményét végiglapozni... De a Néma sikoly című "ismeretterjesztő" film is óriási hatást gyakorol az emberre, és gimnazistaként végignézésre kötelezve egy életre maghatározó, megrázó és maradandó "élményt" nyújt.

Fel lehet, vagy fel kell-e menteni bárkit is a "gyilkosság" ténye alól akkor, ha a nem kívánt terhesség bűncselekmény útján jön létre, vagy valamilyen genetikai, szellemi vagy testi fogyatékossággal rendelkező gyermek születne egy terhességből? Újabb nehéz kérdés: ebben az esetben feloldozást adhat a társadalom, azonban a tényeken mit sem változtat vagy szépít, mert a tények makacs dolgok, az eljárás és az trauma ugyanaz, vagy talán kicsivel nagyobb is. Lehetetlen helyzet mindig adódik az ember életében, ám azokból a legjobbat kihozni és felelősen dönteni az igazi kihívás, így a ne ítélj, hogy ne ítéltess elv alapján nem törhetünk pálcát senki felett, mert mindenki a maga életét éli és hozza meg döntéseit, melyek a társadalom szemében elitélendőnek tűn(het)nek, de akkor és ott lehet, hogy senki nem döntene másként. És nem minden fehér, vagy fekete, hogy ha gyilkosságnak nevezzük az abortuszt, akkor nem hivatkozhatunk élethelyzetekre, ha pedig arra hivatkozunk, akkor ne nevezzük gyilkosságnak, mert mindig és mindenkor vannak enyhítő és súlyosbító körülmények, melyeket figyelembe és számításba kell venni, ahhoz, hogy elítélhessünk, vagy felmentsünk valakit/valakiket a vád alól!

Sajnos nagyon sok tényező miatt elfogult, vagy álszentnek tűnő lehet az ember. Ezek olyan esetek, melyre a jog nincs, és talán nem is lehet kihatással: nőként talán arra vagyunk hivatottak, hogy mindennemű jogi szabályozás mellett vagy épp annak ellenére érzelmi alapon embernek tekintsünk egy aprócska sejtösszességet, akinek/"aminek" már 7mm-es állapotában dobog a szíve?!

forrás: jobbklikk.hu