Nagyon röviden összefoglalnám, hogy mi minden történt velünk a 20 hetes németországi Interconti szakmai tanulmányutunkon.
A kiutazás elõtt egy többnapos pesti felkészítésen vettünk részt, amelyen alaposan tájékoztattak minket. Na de mirõl is?
Hát elsõsorban arról, hogy milyen hasznos számukra ez a külföldi út.
Több hónap elteltével elmondhatom, hogy igen, sok mindent máshogy látunk. Akkor biztos volt, hogy minden nap menni kell dolgozni - itthon ez nem egészen így van. Kiszámítható volt a betervezett idõszak - itthon nem is lehet tervezni. Voltak hasznos és megszívlelendõ újdonságok és volt természetesen a napi bosszankodás - ma már átértékelve apróságok.
És volt a napi sok-sok munka – itthon az sincs, mert vendég sincs.
A német nyelvtudásom elég gyenge lábakon állt, de ott szereztem egy B1 minõsítésû nyelvvizsgapapírt, de ami számomra több, hogy merek és TUDOK beszélni. A szereztem persze úgy értendõ, hogy a Családokért Egyesület pályázati pénzébõl lett finanszírozva.
A szállásunk elég gázos helyes volt, de nem éreztem egyszer sem veszélyben magamat, mert a helyi rendfenntartók gondoskodtak a vendégek biztonságáról. Így már rá is lehet jönni, hogy a kupleráj negyedben volt a szálloda munkásszállója, de tényleg nem volt rossz és veszélyes sem.
A felszolgálási teendõkön kívül sok más munkafolyamatba is beleláttam, sõt dolgoztam is a room service-n és a catering csoportnál is. A szabadnapok tekintetében nagyon korrektek voltak, elõre lehetett tervezni. Az elején voltak apróbb félreértések, mert a bonyolult Dinstplan-t nem értettük, de aztán belerázódtunk. A Gyöngyinek nehezebb feladata volt, de igazán csak egyszer sírta el magátJ na jó, nem is…
Szerintem õ is nagyon sokat tanult, jól tette, hogy a portai munkára jelentkezett, mert így több munkaterületet ismer és jól is tud(na) dolgozni ezen a területen.
Jó volt mindenesetre, hogy a pesti (RAMADA) felkészítés során megismerkedett a FIDELIO szállodai szoftver használatával, mert anélkül nemigen boldogult volna. Ott jött bele a vendégekkel való úgymond kapcsolattartásba, beszélgetésbe, amely a külföldiek számára egy vonzó szolgáltatás. Persze a német gondolkodás egy kicsit más, ott még a vendégre is rászólnak, hogy ne tartsa fel a dolgozót!
Na, vissza az elejére!
Tájékoztattak még a német szokásokról és mentalitásról –ez a tapasztalatok tükrében reális és hasznos volt. De mi egy igazi kozmopolita szálloda alkalmazottjai voltunk, ahol a német munkavállalók aránya kb. 30%. A többi török, horvát, szerb – egész jól elvannak egymással –
pakisztáni, koreai, nepáli, szenegáli, hogy csak egy párat említsek. Ja, voltak hollandok, angolok, franciák, de õk a felsõ menedzsmentben. Ehhez mit mondjak?
A lényeg: hogy olajozottan mûködött a dolog. Mindenki megértette és tette a dolgát. Ilyen egyszerû volt.
Jó volt a magyar felkészítõ programban a lazítás rész – hajókirándulás, múzeumok éjszakája, szállodalátogatások, filmvetítések. Ezeken a közös programokon a Vojtek tanárnõ mindig felhívta a figyelmet és javasolta állandóan, hogy a kinn- tartózkodáskor is menjünk és lássunk. Frankfurt ilyen szempontból egy fantasztikus város. Tele ingyenes mûsorokkal a köztereken, ingyenes múzeumi napok, templomi koncertek, hétvégeken bolhapiac. Ide az elsõ alkalommal a tanárnõ elvezényelt mindenkit, mert õ nagy rajongója és gondolta, mi is azok vagyunk. Nem ,nem voltunk, de azzá lettünk! Ha nem is vettünk semmit (már 50 centért is lehet bármit vásárolni) akkor is megfogott az a lendületes kavalkád, a vásárlók és eladók sokszínûsége, ami ott található. Persze, strandoltunk és uszodáztuk is. Ja, a leglényegesebb. A bolhán vettek nekünk 2 bringát és azzal fel lehetett fedezni Frankfurtot. Ez klassz volt.
Felejthetetlen a Matyi atyával töltött (kevés kis) idõ, amely emberközelivé varázsolt egy papot.
Külön megemlíteném német mentorukat, Robert Parizont, aki nem kispista. Van egy sajátos karaktere, az biztos! De bármilyen problémánk volt és elmondtuk õ beindult és nem volt eredmény nélküli, annyit mondhatok. Hú, durva helyzet volt néha, mondhatom…
Hivatalosan fogalmazok: számunkra hasznos volt a Leonardo mobilitási program.
Amúgy meg mit mondjak? Annyiszor elmeséltük, leírtuk hogy mi volt és hogy volt és most újra leírom: Igen, egy közhelyet: „Ha a fényt akarjuk, el kell fogadni az árnyékot is.”
G.Károly+ Sz.Györgyi
Kecskemét 2009.
| < Előző |
|---|
Támogatás
